Egy konferencia tanulságai

-          avagy mire jó a blog, ha nem arra, hogy a bennrekedt gondolatok is teret kapjanak?

Az ÁVF-en április 9-10 között került megrendezésre a kétszintű érettségit felülvizsgáló TÁMOP konferencia. A nagy létszámú érettségi tárgyak (pl. matematika, magyar) esetében egy pedagógusok körében kitölttetett kérdőív, míg a kis létszámú érettségi tárgyak esetében (pl. gazdasági ismeretek, latin, egyéb idegen nyelvek), az érettségi tételkészítő bizottságának összefoglalt munkája és véleménye alapján rendeződtek vitára készen a szekciók. Az eredményeket előbb közel 30 perces prezentációban mutatták be, majd ezt vitaindító kérdések alapján, spontán szerveződő vita követte. Az egyes szekciók mindegyikén érettségiztetésben tapasztalt pedagógusok, illetve az Oktatási Hivatal kormánytisztviselői is részt vettek.

A következő „panaszok”, pontosabban fogalmazva detektált hiányosságok jelentek meg a vita során:

1.   A gyerekek nem tudnak beszélni. Nehezen kommunikálnak az érettségi helyzetben.

Minden szekción megfogalmazódott ez a probléma, a latint kivéve – persze előfordulhat, hogy ott elfelejtették említeni.

Tanári megoldási javaslat erre a problémára matek & informatika esetén: töröljük el a szóbeli részt. Ezt azzal indokolták, hogy se a matek, se az informatika tudáshoz nincs szükség beszédre, egyébként is könnyebben és tisztábban értékelhető egy kizárólag írásban beadott munka. – Matek emelt szinten azért megtartanák a szóbelit, hiszen ott a tételbizonyítás és egyéb feladatok miatt fontos szerepe van.

A moderátor személyes megjegyzése, hogy ezt követően informatika tantárgy esetén parázs vita alakult ki arról, mi értelme, milyen célja is van egyáltalán a tantárgynak.

2. A mai gyerekek nem tudnak levelet írni. Azt sem tudják mi az. Volt olyan osztály, ahova be kellett vinnem egy levelet, hogy megmutassam.

Tanári megoldási javaslat: gyakoroljunk. Megtanulják. Muszáj, mivel a nyelvi érettségin kötelező feladat levelet írni, ezért természetesen mindent meg kell tennünk, hogy fejlesszük ezt a készséget.

A moderátor személyes megjegyzése, hogy sajnos senkinek nem jutott eszébe az érettségit módosítani a gyerekekhez – és nem a gyerekeket az anyaghoz. Az internet terjedésére és a papírformátumú információhordozók haláltusájára való tekintettel írhatnának a gyerekek pl. e-mailt. Vagy blogot…

3.   Az integráció teszi tönkre az oktatást. Az okos gyerekeket visszahúzzák a lemaradók.

A moderátornak itt nincs megjegyzése…

4.  Nálam mindenféle „diszes” gyerekek ne érettségizzenek! Válasszanak mást!

A nem kötelező érettségi tárgyak állandó mantrájává vált, hogy lehet választani. Aki azt az adott tárgyat választja, gondolja komolyan, és akinek csak a százalék kell, menjen pl. énekre, az kevesebbet árt. A moderátor jelezné, hogy természetesen akár szociogram is rajzolható volna abból, melyik tantárgy melyiket javasolja maga helyett azoknak, akik „csak” szeretnének egy érettségit.

5.  Ne mondd, hogy kevés az óraszámod! Ott a 10%!

Második mantraként említendő a kerettanterv által engedélyezett, bármilyen órára felhasználható 10%-os keret. A moderátor szomorúan vette tudomásul, hogy legalább akkora harc folyik ezekért a pedagógusok között, mint az alapítványok esetében adónk 1%-áért.

6.  Az általános iskolából már úgy jönnek ki a gyerekek, hogy le vannak maradva! Be kell pótolnom a hiányosságaikat.

A moderátor személyes megjegyzése, hogy ezek szerint valószínűleg már az óvodából is lemaradva jönnek ki a gyerekek. Sőt, a bölcsődei oktatási folyamatok fejlesztésére is komoly figyelmet kellene fordítani…

7.  Végül az egyik legérdekesebb tanulság is megfogalmazódott. „Nem az érettségivel van alapvetően a baj, hanem az oktatási folyamattal. És azon belül is, akik a leginkább nem tudnak semmit, azok a leendő tanár szakosok.”

Komolyan vehető probléma: a két szintű érettségi két szintje leginkább dísz, az emelt szintet senki nem követeli meg valójában, eltekintve 1-2 egyetemtől. Pedig – a tanárok álláspontja alapján – ez volna az értelme a rendszernek. Válassza a középszintet, aki nem tanulna tovább, és az emeltet, aki kacsintgat az egyetemre. Szerintük ezzel a szabályozással az egyetemre bejutók száma is csökkenne, és jelentősen kisebb lenne az első év okozta lemorzsolódás. Ráadásul így megoldható lenne az a probléma is, hogy a követelményszintek érettségin összecsúszni látszanak, egyes tárgyaknál (pl. latin) már most elválaszthatatlan az emelt és közép szint egymástól. Átgondolásra javasolt gondolat.

Forrás:

• http://www.oktatas.hu/kozneveles/projektek/tamop318_minosegfejl ;
• A konferencián készített saját szekciójegyzetek.

Hogy is van ez?

A minap részt vettem egy TÁMOP projekt konferenciáján, melynek címe A kétszintű érettségi rendszerrel kapcsolatos változtatási igények felmérése a gyakorlati tapasztalatok alapján. A két napos konferencián 24 szektorban (vagyis 24 érettségi tárggyal kapcsolatban) előadásokat tartottak; megbeszélések és javaslat, ötlet börzék voltak. Mindegyik szektorban az előadó vagy az adott tárgy vizsgabizottságának, tételbizottságának tagja vagy az elnöke volt. A résztvevők pedig olyan tanárok, akik már sok éve érettségiztetnek közép vagy emelt szinten (is).

A 24 érettségi tárgyból a Mozgóképkultúra és médiaismeret című tantárgyat emelném ki. Azért tartom fontosnak kiemelni ezt a tantárgyat, mert mint laikus ember úgy gondoltam a szekció előtt, hogy ez az egyik legfőbb tárgy, amelyben az IKT-s eszközök nap, mint nap megjelennek, fontos eleme a mindennapi tanulásnak, az érettséginek.

A konferencia előtt megkaptuk az adott szekció prezentációit, hogy fel készülhessünk a velük kapcsolatos “vitákra”, ötletbörzékre, mint moderátorok. A prezentáció olvasása alatt már kirajzolódott bennem, hogy ennek a tantárgynak a keretében a gyerekek nem csak szóbeli vagy írásbeli vizsgán vesznek részt, hanem a vizsga jegyért minden gyermek részt vesz egy projektben, amely számára érdekes. Ilyen például egy kis film elkészítése. Illetve a tananyag, a vizsga anyag fontos eleme a mozgókép (film) “túlsúlyos”, bár a médiaismereti tudnivalók, képességfejlesztés némileg alulértékelt.

Ott a helyszínen az előadás követően az ötletbörze során érdekes dolgokat lehetett hallani. Miáltal  a tantárgy kevés óraszáma miatt csak közép szinten lehet belőle érettségizni, megjelent az emelt szintnek a fontossága, illetve az okok, hogy miért lenne fontos ha újra lenne. Ehhez kapcsolódóan megjelent az igény, hogy az egyetemek kérésére ez is eleme lehessen a felvételi tárgyaknak.

Módszertani szempontból számos érdekes elem jelent meg a beszélgetés során. Számomra egyik legmegdöbbentőbb az volt, hogy a szakmai beszélgetésen olyan kifejezések kerültek elő, amelyek egyáltalán nem voltak szakkifejezések. Ilyen volt például a motiváció szó helyett mindig a kedveltetni szó jelent meg, másrésztről a ketté osztott napló helyett a munkanapló jelent meg (amellyel kapcsolatban a tanárok nem voltak pontosan tisztában, hogy mit is kell tartalmaznia). Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert hogyan várhatom el egy tanártól, hogy szakszerű legyen, sok módszertani eszközt használjon, ha a szakkifejezésekkel sincs tisztában?

Másik fontos javaslat a projektekkel kapcsolatban jelent meg. Az egyik fontos kérdés, amire választ szeretnének kapni, hogy milyen mértékben szólhat bele a tanár a gyermek készülőben lévő projektéhez? A prezentáció során megjelent az a kérdés, hogy mennyire megbízható a projekt? Túl sok a jó jegy, amely szerintük nem mutat reprezentatív mintát. A projekttel kapcsolatban más szekcióban is megjelent az a felvetés, hogy mennyire hiteles egy feladat? Mert a gyerekek könnyen lemásolják egy másik tanuló munkáját. Ezzel kapcsolatban is hasonló a problémám, mint a szakkifejezésekkel. A tanár nem tudja használni, ezért kritizálja. Nincsen megfelelő módszertani tudásuk a tanároknak, de alkalmazzák őket. Amikor pedig rossz tapasztalatuk van vele, akkor pedig elkezdik “elítélni”. A beszélgetések végére olyan érzésem támadt a tanárok nem is tudják, hogy mi is az a projekt pontosan.

Ezen tapasztalatok nagyon elszomorítottak engem. Részben örültem, mert megbizonyosodtam róla, hogy nem csak a régi, jól bevált módszerekkel dolgoznak, hanem igyekeznek újjítani. De szomorúan láttam, hogy ez nem mindig sikerült és ezért igyekeznek a tanárok “kiszorítani” az új módszereket. Ezen változtatni kell!

Forrás:

Hartai László (2014): Mozgóképkultúra és médiaismeret című prezentációja

Szekció jegyzetek

Mit vár el az információs társadalom az oktatási intézményektől...?

Avagy hogyan hat a nevelési-oktatási intézmények szereplőire a 21. században már-már alapfogalommá váló információs társadalom?

Az oktatási folyamatok és ennek következtében az iskola arculatának megváltozása megkérdőjelezhetetlen ha a mai folyamatokra tekintünk. Változások érzékelhetők az élet minden egyes területén. Sokakban pánikot kelt a ,,rohanó világ" jelzővel illetett mindennapok megélése. A mérhetetlen gyorsaságot pedig hajlamosak vagyunk összekapcsolni a technológiai újítások sebességével. Mondván annyi technikai eszköz vesz minket körbe, amennyi csatornán keresztül már képtelenség a információkat feldolgozni és befogadni. Nos, ehhez véleményem szerint megfelelő, kritikai és tudatos attitűd szükséges. Ha tudjuk használni azon eszközöket, melyek segítenek minket az információk szelektálásában (pl. RSS olvasó) és mi magunk is tudatosabban látogatunk bizonyos tartalmakat, akkor egy idő után az információkezelés nem fog nehézséget okozni és nem érezzük majd, hogy elvesztünk a sok adat között.

Hogy mit vár el az oktatási intézményektől az információs társadalom, ahhoz érdemes definiálni a fogalmat. Tudományterületenként változhat az értelmezése. Az alábbi tanulmánykötetben rendkívül sok oldalról közelítik meg a szerzők a témakört. Néhány tanulmány elolvasása után egyértelművé válik, hogy pontos definíciót nem lehet adni. Saját megfogalmazásom az olvasottak alapján egy olyan élettér, amelyben az információk mennyisége, azok áramlási sebessége, az ezeket megtámogató kommunikációs csatornák szubkultúráktól függetlenül hatnak szociális kapcsolatainkra, egyéni életvezetésünkre.

Az információs társadalom elvárásai intézményenként változnak, több dolog azonban biztosan közös. Az információszerzés hogyan-ja és mikéntje. Azon a problémán túlléphetünk, hogy túl sok az információ és nem tudunk vele mit kezdeni. A nevelési-oktatási folyamatok alakításánál sorra kell venni azoknak az alkalmazásoknak és eszközöknek a listáját, ami segítheti a pedagógus munkáját és a tanulók tanulási folyamatának lehető legeredményesebb megvalósulását.
Az információs társadalom pedagógusának rendelkeznie kell digitális kompetenciával. Csak úgy, mint a tanulóknak. A digitális eszközök beépítése az oktatási folyamatba nagyban megkönnyítheti a munkát. Nem lehet kifogás az a hozzáállás, hogy a pedagógus nem ebbe született bele.
Mivel a technológia oly' mértékben változik napról-napra, akár óráról órára, hogy egy digitális bennszülöttnek titulált gyereknek pont annyira meg kell tanulnia az új eszközök és alkalmazások használatát, mint annak a pedagógusnak, akinek esetleg egy számítógép bekapcsolása is gondot okoz.

Tehát az információs társadalom egyik kimondott vagy kimondatlan elvárásának, hogy használjunk digitális eszközöket a tanulási-tanítási folyamatban,  létjogosultsága van minden életkorban.

,,A tanár többé nem jelenhet meg az osztályban a tudás és az információk egyedüli és kizárólagos forrásaként. Az információk átadásán túl ki kell alakítania a diákokban azt a kritikus szemléletet is, amellyel az információk igazságtartalmáról dönteni tudnak." (Lévai, A pedagógus szerepe az információs társadalomban)

A fenti, Lévai Dórától vett idézet kiemeli a számomra legfontosabbat. A kritikus szemléletet. Hogy mit vár el az információ társadalom az oktatási intézményektől, bizonyára sokan sokfélét válaszolnánk. Számomra azonban két dolgot üzen az elvárás. Használjunk digitális eszközöket, tudatosan, aminek segítségével attitűdünkben tükröződhet az információkkal szembeni kritikus hozzáállás.

Felhasznált irodalom:

1. Ollé János-Papp-Danka Adrienn-Lévai Dóra- Tóth-Mózer Szilvia- Virányi Anita: Oktatásinformatikai módszerek, tanítás és tanulás az információs társadalomban. URL-je
 2.  Digitális állampolgárság a információs társadalomban
3. Az információs társadalom, Gondolat-Új Mandátum, Budapest 2007

Izmus, izmus... konnektivIZMUS!

A 20. század elején megjelenő avantgárd a forradalom művészete, avagy a művészet forradalma. Az irányzaton belül kialakult „izmusok” a formabontást, a hagyományoktól való tudatos elrugaszkodást hivatottak kifejezni. Az avantgárd alkotók célja a konstruktív lázadás, és új alternatívák teremtése, az emberi gondolkodás átalakításával.

Minthogy a tanulás is művészet, úgy gondolom, nem teljesen elrugaszkodott gondolat, hogy a hálózati tanulás, avagy konnektivIZMUS felfogható a tanulás avantgárdjaként a maga újító, forradalmi ismeretszerzési stratégiáival.

A technika fejlődése az oktatásra is hatást gyakorol. Kulcsár Zsolt szerint a konnektivizmus teljesen önálló tanuláselméleti kategóriaként értelmezhető, míg Ollé János megfogalmazza, hogy a konnektivizmus talán nem is tisztán tanuláselmélet, hanem túlmutat azon. Mármár az LLL paradigmát erősítő komplex életvitelként fogható fel, melynek csupán egyik vetülete az oktatásban való felhasználás. Mindenesetre az alkalmazott modern oktatási módszerek – mint a behaviorizmus, kognitivizmus, és konnektivizmus – mellé egyre inkább felzárkózik a hálózatalapú tanulás, ami a tanulást hálózatépítő tevékenységként definiálja (ld. táblázat). A fogalmat George Siemens és

Stephen Downes alkotta meg. A kutatópáros 2008 szeptemberében indította el a témában első nagyszabású nemzetközi képzését, melyet teljes egészében a módszer reprezentációjaként valósítottak meg.

A hálózatalapú tanulás felfogható három tudományterületet (pedagógia, informatika és hálózatkutatás) ötvözeteként, illetve fogalmi szinten a hálózatelméletek pedagógiában való alkalmazásaként is értelmezhető.

A hálózatalapú oktatásszervezés szükségtelenné teszi a személyes jelenlétet, sőt az időbeli kötöttséget is csökkenti, hiszen nem határoz meg konkrét időpontokhoz kötött tanulási alkalmakat (hanem non-stop), csupán a befektetett időt és energiát követeli meg, de ezt is csak csoportszelekció formájában kéri számon. A hálózati munkában tényleg minden a hálózaton zajlik, ezzel újrateremti a tanulási környezetről alkotott nézeteket, és barátságos osztályteremből a virtuális térbe vezet minket, miközben a tudásátadást és tudásszerzést összegyúrja, demokratizálja és kölcsönös tudásmegosztásként értelmezi újra.

A konnektivizmus túlmutat az oktatásban kezdetben használt web1-es alkalmazások

információszerzési céljain, a web2 univerzumában az információ-megosztásra, tudás-cserére kerül a hangsúly, mely hálózatba szervezett, IKT eszközökkel megtámogatott formában zajlik.

A hálózati alapon szerveződő tanulócsoportban lehetőség nyílik a résztvevők számának nagyarányú kibővítésére, illetve az oktatásban hagyományosan jelenlévő szerepek mellőzésére. A részvevők száma optimális esetben a 100-200 főt is elérheti, és ideális esetben ezek a tagok mind ugyanolyan mértékben kapcsolódnak a közös információáramlásba. Így nem szükséges, sőt nem megengedhető, hogy egyes tagok hierarchikusan kiemelkedjenek a csoportból. Ez a nézet merőben új megvilágításba helyezi a pedagógus szerepét, aki itt csoporttagként jelenik meg, és akként is vesz részt a közös tudás gyarapításában, melyet facilitátorok segítenek, akik kikerülhetnek akár a csoport tagjai közül.

Siemens szerint „A konnektivizmus egy tanuláselmélet a digitális korszak számára.” Vagyis egy újfajta igényekre és követelményekre adott válasz, reakció a fejlődésre, az innováció kiaknázása. Lázadás, technológiai és módszertani forradalom. Kulcsár úgy fogalmaz, hogy „Minden korszellemnek megvan a saját pedagógiai rendszere”, akárcsak a maga művészi kifejező módja. A konnektivizmus tehát – a hagyományoktól való bátor elrugaszkodásával – a nagy művészeti úttörők nyomában méltán viseli az -izmus végződést.

Hát nem olyan, akár egy konstruktivista avantgárd festmény?!

Irodalom:

Bessenyei István (2007): Tanulás és tanítás az információs társadalomban, Education and Culture, Budapest

Kulcsár Zsolt: Hálózati tanulás, URL: http://matchsz.inf.elte.hu/tt/docs/Kulcsar-Zsolt-Halozati-tanulas.pdf, Utolsó letöltés: 14.04.07. 15:01