Tanuljunk humorral, avagy meme az iskolában

Tanuljunk humorral, avagy meme az iskolában

Az utóbbi hetekben az iskolában (és más ELTE épületben) járva egy különös dolog keltette fel a figyelmemet. Memek (ejtsd. mémek) lepték el a folyosókat, eddig még soha nem látott mértékben. Aki bármennyire is jártas az internetes kultúrában, az pontosan tudja, miről van szó (ha valami csoda folytán a kedves olvasó még nem hallott volna róla: Egy-egy kép, melyet felirattal egészítünk ki).

A memek célja, hogy asszociációink által, egy-egy témakörben humorral adjanak át számunkra bizonyos információkat, egyéni véleményeket, vélekedéseket vagy bármely témában való gondolatokat. Ezt az alapgondolatot pedig némileg módosítva egy érdekes eszközt tarthatunk a kezünkben, mely az oktatásban is (kreativitásunktól függően) szerepet kaphat.

Az iskola életében, a különböző programok promotálásában én igen hatékony szerepét látom, hiszen egyszerű és figyelmet felkeltő eszközről beszélünk. A tanítási órákon, például történetelem vagy irodalom órán egy arcképpel kiegészített információ átadása, a természettudományos tárgyak esetén pedig egy-egy jelenség vagy asszociatív (metaforikus) motívum szintén (természetesen releváns) információval való megjelenítése. A képeket és a hozzájuk tartozó szövegeket egyszerűen elemezhetjük, illetve az egyes munkákból következtetéseket vonhatunk le.

A humor segítségével a diákok könnyebben jegyzik meg az adott tartalmakat. a rövid szöveg (esetleg mozaikszót) pedig könnyen megjegyezhető, a képek segítségével pedig egy adott tananyagrészhez, emberhez, jelenséghez egyszerűen kapcsolható, a vizuális tanulást előnyben részesítők számára pedig külön segítséget is jelenthet. Ezeket a diákok saját maguk is (online vagy offline formában) elkészíthetik, majd ezeket ki is nyomtathatják, majd kedvük szerint szórhatják szét az egész osztályközösségben (és a világhálón is).

Természetesen ez az online formából indult képes-szöveges akció sokak nemtetszését válthatja ki, de véleményem szerint a megfelelő koordinálással és a megfelelő mennyiségű kiragasztással még ezek is háttérbe szoríthatóak, így pedig a digitális világ egyik érdekes termékével lehetünk gazdagabbak, mely saját képünkre formálva, az iskolai oktatást teszi némi humorral is színesebbé.

Íme egy igen egyszerű példa (Kép forrása: http://allimckee.com/miscellaneous/the-tree-of-inner-strength.):

"Good Guy Tree, lets you live."

Speaking Exchange, avagy Tanuljunk az idősebbektől!

Speaking Exchange:

Tanuljunk az idősebbektől!

Számos különböző módszer segítségével tanulhatunk nyelvet, akár az iskolában vagyunk, akár azon kívül szeretnénk tudásunkat fejleszteni. A CNA nyelviskola ennek egy új, mind pedagógiai, mind emberi szempontból elismerésre méltó módját találta ki. Ez pedig a „Speaking Exchange”.

Az alapötlet, hogy az angolul tanulni vágyó embereket összehozzák az otthon unatkozó idősebb generációval. Ez számos szempontból egy kiváló újítás, hiszen a fiataloknak lehetőségük adódik olyan emberektől tanulni a nyelvet, akik ezt anyanyelvi szinten beszélik, az idősebbeknek pedig lehetőségük adódik elűzni unalmukat, elütni fölös idejüket, mindeközben pedig új ismeretségekre, barátokra tehetnek szert (ami természetesen a másik oldalon ülőkre is igaz). Egymással megismerkedve mesélik el történeteiket, beszélnek mindennapi dolgaikról, az őket foglalkoztató témákról, nevetnek és mindeközben (vélhetően) boldogabbá válnak s szocializálódnak egy meglehetősen biztonságos közegben. Megvalósításához pedig elég egy számítógép és egy webkamera, az internet segítségével pedig már kapcsolódhatunk is, akár a föld másik oldalán élő, beszélgetőpartnerünkhöz.

Pedagógiai szempontból számos ponton hasznosítható alapötletről beszélünk. Először is segít minket szocializációnkban, (angol nyelvi) kommunikációs készségünk javításában, ahol természetesen, élő módon valósulhat meg mindez.  Közelebb hozza hozzánk a világháló nyújtotta lehetőségeket (fejleszti digitális kompetenciáinkat), hiszen az ember nem minden nap beszélhet olyan idegenekkel, akikkel talán soha az életben nem lesz alkalma találkozni. Mindezek mellett pedig segíthet önbecsülésünk, motivációnk javításában is, az egyéneknek számos sikerélményt is biztosíthat.

A tanórákon a jövőben a diákok reflektálhatnak hasonló élményeikre, gondolataikat, fejlődésüket, véleményüket papírra is vethetik, illetve a technikai eszközök segítségével részleteket is mutathatnak ezekből a beszélgetésekből. A módszer továbbgondolásaként én elképzelhetőnek tartom ennek a beszélgeti formának bármely tanulási órán való hasznosítását, akár a tehetséggondozás segítésének is lehetne egyik eleme.

A Speaking Exchange egy igen hatékony gyakorlati nyelvtanulási módszer mely a konstruktivizmus és a konnektivizmus elemeit is hasznosítja, melyeket a CNA kereteibe foglalva minden tanulni és ismerkedni vágyó ki is próbálhat (egyelőre még a béta verzióban, mely által saját ötleteinknek is hangot adhatunk). Azt hiszem a jövőben számos hasonló lehetőséggel fogunk találkozni.

És végül egy link, hogy videón is láthassátok, hogyan is működik mindez: http://www.cna.com.br/speakingexchange/

Prezi és a pedagógia szak

A múlkori Prezi.com főhadiszállás látogatása mély benyomást tett rám. Elhangzott, hogy a Prezi legfőbb képpen műszaki végzettségű fiatalokat alkalmazz, de ezen kívül még gyakran dolgozik velük pszichológus, és más bölcsész szakos is. A látogatás után felmerült bennem, hogy a pedagógia végzettséggel, hogyan lehetne segíteni, kiegészíteni a Prezi csapatát. Van-e rá lehetőség, hogy pedagógia szakosként náluk elhelyezkedni?

Miáltal a Prezi egy oktatási célú program, az oktatás segítése a cél szerintem szükséges a fejlesztők csapatába legalább egy olyan személy, aki pedagógiai, tanulási tudással is rendelkezik, nem csak tapaszalattal. Az előadás alapján az angol nyelv az egyik legfőbb feltétele a jelentkezésnek, persze a diploma mellett. Személy szerint úgy gondolom, hogy nagyobb sikereket tudnának elérni, hogy ha az oktatás egy szegmensével együtt dolgoznak (legalább ötletelés szintjén), mert úgy jobban tudják elérni, kielégíteni az igényeket, bele látnak a mindennapi használatába, problémákkal egy másik szemszögből. Persze nem elengedhető az a tény, hogy nem csak mindig új elemmel kell kibővíteni egy programot, hanem tökéletesíteni is.

A tapasztalataim alapján nem mondhatom ki, hogy a magyar közoktatás alapvető eszköze lenne a Prezi. Pedig nagyon látványos lenne ha az általános iskolában a  felső évfolyamokon ez által mutatnák be a történelem, földrajz vagy bármilyen tananyagot. Saját tapasztalat alapján a középiskolai tanulmányaim alatt történelem órán sokkal jobban élveztük volna az anyagot, mint a prezentációk alatt, amely nagyon monotón volt és érdektelen. Ezért is lenne szerintem hasznos egy a magyar felsőoktatásban tanult pedagógia vagy tanár szakossal is együtt dolgozni, mert ők olyan ötletekkel állhatnának elő, amely talán másoknak eszébe se jutna.

Ha lehetek olyan bátor lenne egy-két ötletem a Prezihez. Az egyiket az előadásra utalva tenném. Elhangzott, hogy figyelik, hogy az egyes felhasználók milyen gyorsan jutnak el oda, hogy tökéletes prezit készítsenek. Szerintem nagyon jó lenne ha visszajelzést lehetne kapni, ha prezi készítés során visszajelzéseket kapnának a felhasználók, vagy legalább az elkészült prezire jönne egy kedves pár soros visszajelzés. Tudom, hogy ez nagyon nehéz létrehozni, sőt szinte lehetetlen. De személy szerint számomra kellett volna egy két mondat, amely elmondja, hogy "ez jó prezi lett, de mi lenne ha kipróbálnám az XY-t". Egy másik lehetőség lehetne, hogy ha a magyar közoktatásban dolgozó tanároknak a Prezi által jóváhagyva tovább képzéseket kellene tartani, hogy jobban elterjedjen, a közgondolkodásban legyen, tudják használni és ne legyen ellenérv, hogy de “én öreg vagyok ehhez”.

Sajnos annyira nem mertem mélyebben belegondolni, hogy milyen lehetőségek lennének jók, mert ahhoz rendszer szinten kellene látnom a programot. A Prezit nagyon hasznosnak találom és szívesen dolgoznék velük, hogy én is részese legyek egy olyan csapatnak, amely segíti előrébb vinni az oktatást, a közös tudást.

Forrás: Prezi.com meglátogatása, saját ötletek, benyomások

Az én digitális tolltartóm

A rövid bemutatóval a már említett digitális tolltartó témakörét szeretném kibontani a források felhasználásával, előnyökkel és hátrányokkal. Az autentikusság kedvéért - természetesen - preziben.

Jump!

Google Art Project... irodalomórára is!

Szinte minden nap használjuk a Google szolgáltatásait, legyen szó keresőről, driveról, postafiókról, de senkit nem hallottam még a Google művészeti szolgáltatásáról (Google Art Project) beszélni, pedig egy olyan projektről van szó, amely nemcsak műkedvelőknek, hanem pedagógusoknak, diákoknak is hasznos lehet, legyen szó gyűjtőmunkáról, tanórára való felkészülésről, vagy a tanórák változatosabbá tételéről az internet segítségével elérhető gyűjtemények használatával.

http://www.google.com/culturalinstitute/project/art-project oldalon keresgélhetünk a különböző neves múzeumok gyűjteményei között, rákereshetünk alkotókra is, így kidobja az oldal azoknak a múzeumoknak a nevét, ahol a keresett személytől nézhetünk meg képeket.

Egyik kedvenc festőm, Gustav Klimt képek fellelhetősége és az alkotások

 A honlap egyik legnagyobb előnye, hogy bizonyos képeket olyan részletességgel, olyan nagyításban nézhetjük meg, amelyet egy élő múzeumi látogatáson nem szabad, vagy nem is tudunk megtenni. Érdemes időt szánni a rengeteg festmény, szobor, műtárgy megtekintésére; kedvenceinkből saját galériát is összeállíthatunk (My Galleries), és meg is oszthatjuk másokkal – pedagógusként saját kollégáinkkal, vagy diákjainkkal egy téma feldolgozását segítve, színesítve, vagy diákjaink megoszthatják egymással saját összeállított, tematizált gyűjteményüket. 

Rengeteg szót ejthetnénk bizonyos neves múzeumok gyűjteményeiről, de én most leginkább a magyar múzeumokra fókuszáltam,- mivel az egy könnyebben megfogható, kisebb szelete az oldalnak-, és azok tanórán való felhasználhatóságának lehetőségein gondolkoztam. Az oldalon kutatva úgy gondolom, a fent említett feldolgozásra saját kreativitásunk (és természetesen az a tény, hogy a múzeumok nem minden egyes műve található meg) szabhat csak határt.

Magyar Nemzeti Galéria

 Habár a múzeumokról gyakran a festmények jutnak eszünkbe, az Art Project adta lehetőségeket első gondolatainkkal ellentétben nemcsak művészettörténet vagy rajzórán használhatjuk, hanem pl. irodalom vagy történelemórán. A tárgyakhoz köthető feladatokhoz ajánlani tudnám a Petőfi Irodalmi Múzeum műtárgyait, amelyek között megtalálhatjuk pl. Jókai Mór egyik eredeti levelének digitalizált változatát, vagy Ady Magyar Királyi Államvasutak éves bérletét 1912-ből saját kézzel írt aláírásával. Egy-egy ilyen érdekesség feldolgozása (pl. egy vita, vagy pl. egy levél mondanivalójának szerepjátékban való megelevenítése) sokkal közelebb hozza az egyes költőket a diákokhoz, megismerik az általuk csak könyvből ismert személyek egy másik oldalát, sokkal könnyebben fogadják be az információkat, mintha csak egy életutat elolvasnának. Történelemórához a Magyar Nemzeti Múzeum történelmi tárgyait csodálhatjuk meg, és találhatunk ki feladatokat. A http://www.google.com/culturalinstitute/collection/hungarian-national-gallery?projectId=art-project linkre kattintva pedig a Nemzeti Galéria történetét olvashatjuk el, egy kattintással elérhetjük a hivatalos oldalát, miközben jobb oldalon az alkotások között nézelődhetünk. 

Street view lehetőséggel virtuális sétát tehetünk bizonyos múzeumokban. Ez a funkció használatát tekintve nagyon hasonló a Google Maps Street view lehetőségéhez. Pedagógusoknak ezt a lehetőséget is érdemes kihasználniuk, kvázi egy kiállítás látogatást tehetnek meg, miközben a diákjaikkal nem hagyják el a termet. Kevés az esélye, hogy a gyerekek eljutnak akár egy távoli ország érdekes kiállítására, így a távolság a virtuális sétának köszönhetően pár kattintással legyőzhető, és különböző feladatokkal izgalmassá és emlékezetessé tehető (pl. egy bizonyos kép, tárgy, képrészlet stb. megkeresése, feladatok csoportos megoldása, vagy Habók Lilla (2011) írása alapján gyűjtőmunkákhoz, tárgytól független iskolai vetélkedőkhöz, művészettörténeti illetve irodalom órai felhasználáshoz is használhatjuk, mind a virtuális séta lehetőséget, mind a műalkotások gyűjteményét.

Felhasznált irodalom:

http://m.szepmuveszeti.hu/hirek/magyar-muzeumok-a-google-globalis-virtualis-muzeumaban-egy-kattintasnyira-a-vilag-hires-festmenyeitol-es-mutargyaitol-295

Habók Lilla (2011): Egyetemes és magyar művészeti képadatbázisok. In: Bányai Sándor–Szivák Judit (szerk.): MódszerLesen. Infokommunikációs módszerek a tanításban. Raabe Kiadó, Budapest

http://www.google.com/culturalinstitute/collection/hungarian-national-gallery?projectId=art-project

http://www.google.com/culturalinstitute/project/art-project

A félév fogalomtérképe

A források és az órán elhangzottak felhasználásával készítettem egy fogalomtérképet a félévről, hogy összefoglaljam a tanultakat. Választott eszközöm ehhez a MindMeister fogalomtérkép készítő program. Enjoy!

http://www.mindmeister.com/412234610/informatika-az-oktat-sban

Vigyázat: Nagy a térkép. Sok fogalomnak kellett helyet kapnia :)

Twitterhasteg elemzés avagy a #Problem Based Learning

Egy Twitterhasteg elemzés valószínűleg minden esetben kifejezetten érdekes tapasztalat. De ha az ember még életében nem látott Twitter-felületet, és a címben szereplő kifejezést is csak azért tanulta meg, hogy beleírhassa egy blogbejegyzés címébe, akkor az élményt akár még sokkolónak is nevezhetjük. Mivel ez a felület számomra újdonságot jelentett, és amúgy is nehezen ismerem ki magam az ehhez hasonló (és másmilyen) rendszerekben, megeshet, hogy olyan információkat is leírok, amik egy gyakorlott felhasználó számára evidensek, így nem lenne fontos megemlíteni őket. Ezért előre is elnézést kérek.

Az elemzés témáját adó kulcsszó kiválasztása nem okozott gondot, mivel az szinte magától talált rám. Amikor először rákerestem a hashtag szó jelentésére, rögtön egy tanároknak összeállított értelmező cikkbe botlottam bele. Ez több felsorolást is tartalmaz népszerű oktatási témájú hashtag-ekkel. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy rögtön az első Popular hashtags listán 7. helyen szerepel a project-based learning, ami szakdolgozati témám, a problem based learninget magába foglaló nagy módszertani halmaz megnevezése. Megörültem, és rögtön tettem egy keresési próbát a problem based learning hashtag-gel is. Rengeteg találat… Ezen komolyan megdöbbentem, miután itthon alig találni ezzel kapcsolatban szakirodalmat, és még tanári berkekben is többnyire csak kérdő tekintetek lesnek rám, ha megemlítem a diploma-munkám témáját, itt a Twitteren pedig a professzortól a „civileken” át az általános iskolás tanítónéniig rengetegen megemlítik ezt, mint köztudatban élő módszert.

Ahogy beírtam a #problem based learning varázsszót, rögtön megjelent körülbelül 20 ezzel kapcsolatos tweet. Ezek a legnépszerűbbek a témában. Az elsőt a 2000-ben megalapított CommLab India nevű eLearning szolgáltató cég osztotta meg. A beágyazott link egy blogbejegyzéshez navigál, amely 2014 január 10-én jelent meg a cég saját blogján, E-learning foreffective problem based learning címmel. A cikk általam is ismert információkat közöl a PBL módszerről, illetve hangsúlyozza az eLearning-gel való összekapcsolás nyújtotta hasznos lehetőségeket.

Egy júliusi tweet inspiráló címszavakat (PBL, MOOC, Collaborating…) halmoz egymásra egy posztban, és egy a MOOC-cal foglalkozóoldalra irányít.

Egy lejjebb megjelent tweet különösen hasznos lehet majd a későbbiekben a szakdolgozatom megírásakor. Címe alapján a belinkelt cikk a projekt- és a probléma alapú tanulás sajátosságait veti össze. Ez az összehasonlítás előkelő helyet foglal el a szakdolgozatom tartalomjegyzékében. Külön meglepetés, hogy a cikk nem csak az említett két módszerrel foglalkozik, de szót ejt a „valami alapú tanulás” egyéb ágazatairól is. A felsorolásban megtalálhatók olyanok is, amikről magyar nyelvű szakirodalomban még soha nem olvastam, mint például a Design-based learning, vagy a Studio-based learning.

Egy tweet-ben nagyon inspiráló Youtube videót találtam, „Why I hate school but love education” címmel. Azt hiszem sokan a pedagógia szakról magunkra ismerhetnénk a válaszadó nagyon szimpatikus amerikai fiatalember gondolataiban. Ez egy stílusos, fiatalos és hatásos kis videó, ami az „Education is the key” kijelentést igyekszik cseppet elcsépelt, de kreatív módon bizonyítani. Pár kattintás után kiderült, hogy a szimpatikus fiatalembert Suli-nak hívják (a magyar suli szleng szót az angol nyelvvel párosítva mókás szókapcsolatok olvashatók a fiú lapján, pl. Suli-Breaks) és Spoken Word címen sorozatban jelentet meg fontos, például oktatási problémákkal foglalkozó rövid, de hatásos videókat Youtube-csatornáján.

Nagyon vágytam már egy olyan tweet-re, ami valamilyen véleményt is megfogalmaz a módszerrel kapcsolatban, nem csak címszavakat közöl. Íme egy ilyen tételmondat: #Gaming can improve #problem-solving, #creativity, #risk assessment, and risk taking: http://www.trainingmag.com/content/game-based-learning-corporate-world …  A Gaball Project, melynek a profilképére írt felirat a „Game based language learning”-et hirdeti, egy könyv ismertetőjét osztotta meg, melynek címe nemes egyszerűséggel Problem-Based Learning for Teachers. Egyrészt érdekes, hogy ez körülbelül az ötödik fajta helyesírás, amivel találkozom (ki-ki kötőjellel, ki-ki anélkül, van aki egybeírja, és mindenki máshogy alkalmazza a nagy kezdőbetűket), másrészt ettől a könyvtől beindult a szakmai nyáltermelődésem. Milyen egyszerű is lenne az élet, ha magyar nyelven, vagy ha angolul is, de legalább nálunk is kiadnának olyan könyveket, amik ilyen konkrétan és színtisztán a PBL-lel foglalkoznak! Az ismertetőből ez a mondat különösen megfogott: Problem-Based Learning for Teachers is a book of questions and inquiry processes, not a book of answers. Tetszik ez a hozzáállás, hiszen a PBL valóban akkor működik a leghatékonyabban, ha a meglévő - a módszerre jellemzően, és nem véletlenül hiányos és rosszul definiált - módszertant a pedagógus saját egyénisége és a diákcsoport ismerete egészíti ki. Amikor megláttam, hogy az oldalon található egy PDF-link, megszédültem örömömben, de sajnos ez csak az ismertető PDF-változatához navigál. A kötetet egyébként az Amazonon lehet megrendelni. Mindenképpen felírom a kívánságlistámra.

A tweet-ek között olyat is találtam, ami segítségkérést fogalmaz meg. Egy tanár úr jó projekt és PBL feladatokat keres tizedikes haladó matematika csoportja számára. Nyilván ő is körülnézett az ilyen témában posztolt tweet-ek között, de ahogy nekem is, neki is konstatálnia kellett, hogy legfeljebb elvétve találni az interneten konkrét PBL-feladatokat, alapvető módszertani leírásokat - amikből kiindulva már a pedagógus feladata gyakorlatokat összeállítani - viszont annál inkább.

Sajnos ez a keresés bővelkedik az olyan tweet-ekben is, amikre rögtön ráharaptam, de hibás linkeket tartalmaznak. Nem tudom mi ennek a tömegjelenségnek az oka, de újra, meg újra elszomorít.

Az utolsó érdekesnek tűnő találatot a legnépszerűbbek közül a Teaching Commons, vagyis a chicagói DePaul Egyetem „collaborative teaching and learning resource program”-ja tweetelte. Ez egy rövid, de velősPBL-leíráshoz irányít, ami 7 pontban írja le a módszer legfontosabb sajátosságait. A cikk szerzője a bevezetésben leírja, hogy valami mást keresett, amikor rátalált az alább lehivatkozott a Probléma Alapú Tanulásról szóló tanulmányra, ami nem csak nagy rálátást kínál, de emlékeztet is, hogy mitől olyan erős stratégia a PBL. A recenzált tanulmány egyébként a következő: Graaff, E. D., and Kolmos, A. (2003) Characteristics of problem-based learning. Mégegy tétel a felhasználható szakirodalmak listáján, már csak a szaknyelvi angoltudásomat kéne ilyen szintre fejlesztenem.

Ez volt tehát életem első Twitter hashteg-keresése, aminek tapasztalatait nehéz függetlenítenem maga a Twitter okozta meglepetésektől, de megpróbálom. Úgy tapasztaltam, hogy a PBL-lel kapcsolatban egyelőre még ezen a nemzetközi színtéren is igen ritkák a kiterjedt, és folytatólagos diskurzusok, inkább a módszert népszerűsítő, és az arra frissen rátaláló, vagy használni akaró, de még nem tudó tartalmú tweetek a jellemzőek. De természetesen még ezek is fényévekkel nagyobb számban jelennek meg, mint amilyen arányban a módszer nevével egyáltalán a magyar szakirodalomban találkozni lehet.

Egy konferencia tanulságai

-          avagy mire jó a blog, ha nem arra, hogy a bennrekedt gondolatok is teret kapjanak?

Az ÁVF-en április 9-10 között került megrendezésre a kétszintű érettségit felülvizsgáló TÁMOP konferencia. A nagy létszámú érettségi tárgyak (pl. matematika, magyar) esetében egy pedagógusok körében kitölttetett kérdőív, míg a kis létszámú érettségi tárgyak esetében (pl. gazdasági ismeretek, latin, egyéb idegen nyelvek), az érettségi tételkészítő bizottságának összefoglalt munkája és véleménye alapján rendeződtek vitára készen a szekciók. Az eredményeket előbb közel 30 perces prezentációban mutatták be, majd ezt vitaindító kérdések alapján, spontán szerveződő vita követte. Az egyes szekciók mindegyikén érettségiztetésben tapasztalt pedagógusok, illetve az Oktatási Hivatal kormánytisztviselői is részt vettek.

A következő „panaszok”, pontosabban fogalmazva detektált hiányosságok jelentek meg a vita során:

1.   A gyerekek nem tudnak beszélni. Nehezen kommunikálnak az érettségi helyzetben.

Minden szekción megfogalmazódott ez a probléma, a latint kivéve – persze előfordulhat, hogy ott elfelejtették említeni.

Tanári megoldási javaslat erre a problémára matek & informatika esetén: töröljük el a szóbeli részt. Ezt azzal indokolták, hogy se a matek, se az informatika tudáshoz nincs szükség beszédre, egyébként is könnyebben és tisztábban értékelhető egy kizárólag írásban beadott munka. – Matek emelt szinten azért megtartanák a szóbelit, hiszen ott a tételbizonyítás és egyéb feladatok miatt fontos szerepe van.

A moderátor személyes megjegyzése, hogy ezt követően informatika tantárgy esetén parázs vita alakult ki arról, mi értelme, milyen célja is van egyáltalán a tantárgynak.

2. A mai gyerekek nem tudnak levelet írni. Azt sem tudják mi az. Volt olyan osztály, ahova be kellett vinnem egy levelet, hogy megmutassam.

Tanári megoldási javaslat: gyakoroljunk. Megtanulják. Muszáj, mivel a nyelvi érettségin kötelező feladat levelet írni, ezért természetesen mindent meg kell tennünk, hogy fejlesszük ezt a készséget.

A moderátor személyes megjegyzése, hogy sajnos senkinek nem jutott eszébe az érettségit módosítani a gyerekekhez – és nem a gyerekeket az anyaghoz. Az internet terjedésére és a papírformátumú információhordozók haláltusájára való tekintettel írhatnának a gyerekek pl. e-mailt. Vagy blogot…

3.   Az integráció teszi tönkre az oktatást. Az okos gyerekeket visszahúzzák a lemaradók.

A moderátornak itt nincs megjegyzése…

4.  Nálam mindenféle „diszes” gyerekek ne érettségizzenek! Válasszanak mást!

A nem kötelező érettségi tárgyak állandó mantrájává vált, hogy lehet választani. Aki azt az adott tárgyat választja, gondolja komolyan, és akinek csak a százalék kell, menjen pl. énekre, az kevesebbet árt. A moderátor jelezné, hogy természetesen akár szociogram is rajzolható volna abból, melyik tantárgy melyiket javasolja maga helyett azoknak, akik „csak” szeretnének egy érettségit.

5.  Ne mondd, hogy kevés az óraszámod! Ott a 10%!

Második mantraként említendő a kerettanterv által engedélyezett, bármilyen órára felhasználható 10%-os keret. A moderátor szomorúan vette tudomásul, hogy legalább akkora harc folyik ezekért a pedagógusok között, mint az alapítványok esetében adónk 1%-áért.

6.  Az általános iskolából már úgy jönnek ki a gyerekek, hogy le vannak maradva! Be kell pótolnom a hiányosságaikat.

A moderátor személyes megjegyzése, hogy ezek szerint valószínűleg már az óvodából is lemaradva jönnek ki a gyerekek. Sőt, a bölcsődei oktatási folyamatok fejlesztésére is komoly figyelmet kellene fordítani…

7.  Végül az egyik legérdekesebb tanulság is megfogalmazódott. „Nem az érettségivel van alapvetően a baj, hanem az oktatási folyamattal. És azon belül is, akik a leginkább nem tudnak semmit, azok a leendő tanár szakosok.”

Komolyan vehető probléma: a két szintű érettségi két szintje leginkább dísz, az emelt szintet senki nem követeli meg valójában, eltekintve 1-2 egyetemtől. Pedig – a tanárok álláspontja alapján – ez volna az értelme a rendszernek. Válassza a középszintet, aki nem tanulna tovább, és az emeltet, aki kacsintgat az egyetemre. Szerintük ezzel a szabályozással az egyetemre bejutók száma is csökkenne, és jelentősen kisebb lenne az első év okozta lemorzsolódás. Ráadásul így megoldható lenne az a probléma is, hogy a követelményszintek érettségin összecsúszni látszanak, egyes tárgyaknál (pl. latin) már most elválaszthatatlan az emelt és közép szint egymástól. Átgondolásra javasolt gondolat.

Forrás:

• http://www.oktatas.hu/kozneveles/projektek/tamop318_minosegfejl ;
• A konferencián készített saját szekciójegyzetek.

Hogy is van ez?

A minap részt vettem egy TÁMOP projekt konferenciáján, melynek címe A kétszintű érettségi rendszerrel kapcsolatos változtatási igények felmérése a gyakorlati tapasztalatok alapján. A két napos konferencián 24 szektorban (vagyis 24 érettségi tárggyal kapcsolatban) előadásokat tartottak; megbeszélések és javaslat, ötlet börzék voltak. Mindegyik szektorban az előadó vagy az adott tárgy vizsgabizottságának, tételbizottságának tagja vagy az elnöke volt. A résztvevők pedig olyan tanárok, akik már sok éve érettségiztetnek közép vagy emelt szinten (is).

A 24 érettségi tárgyból a Mozgóképkultúra és médiaismeret című tantárgyat emelném ki. Azért tartom fontosnak kiemelni ezt a tantárgyat, mert mint laikus ember úgy gondoltam a szekció előtt, hogy ez az egyik legfőbb tárgy, amelyben az IKT-s eszközök nap, mint nap megjelennek, fontos eleme a mindennapi tanulásnak, az érettséginek.

A konferencia előtt megkaptuk az adott szekció prezentációit, hogy fel készülhessünk a velük kapcsolatos “vitákra”, ötletbörzékre, mint moderátorok. A prezentáció olvasása alatt már kirajzolódott bennem, hogy ennek a tantárgynak a keretében a gyerekek nem csak szóbeli vagy írásbeli vizsgán vesznek részt, hanem a vizsga jegyért minden gyermek részt vesz egy projektben, amely számára érdekes. Ilyen például egy kis film elkészítése. Illetve a tananyag, a vizsga anyag fontos eleme a mozgókép (film) “túlsúlyos”, bár a médiaismereti tudnivalók, képességfejlesztés némileg alulértékelt.

Ott a helyszínen az előadás követően az ötletbörze során érdekes dolgokat lehetett hallani. Miáltal  a tantárgy kevés óraszáma miatt csak közép szinten lehet belőle érettségizni, megjelent az emelt szintnek a fontossága, illetve az okok, hogy miért lenne fontos ha újra lenne. Ehhez kapcsolódóan megjelent az igény, hogy az egyetemek kérésére ez is eleme lehessen a felvételi tárgyaknak.

Módszertani szempontból számos érdekes elem jelent meg a beszélgetés során. Számomra egyik legmegdöbbentőbb az volt, hogy a szakmai beszélgetésen olyan kifejezések kerültek elő, amelyek egyáltalán nem voltak szakkifejezések. Ilyen volt például a motiváció szó helyett mindig a kedveltetni szó jelent meg, másrésztről a ketté osztott napló helyett a munkanapló jelent meg (amellyel kapcsolatban a tanárok nem voltak pontosan tisztában, hogy mit is kell tartalmaznia). Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert hogyan várhatom el egy tanártól, hogy szakszerű legyen, sok módszertani eszközt használjon, ha a szakkifejezésekkel sincs tisztában?

Másik fontos javaslat a projektekkel kapcsolatban jelent meg. Az egyik fontos kérdés, amire választ szeretnének kapni, hogy milyen mértékben szólhat bele a tanár a gyermek készülőben lévő projektéhez? A prezentáció során megjelent az a kérdés, hogy mennyire megbízható a projekt? Túl sok a jó jegy, amely szerintük nem mutat reprezentatív mintát. A projekttel kapcsolatban más szekcióban is megjelent az a felvetés, hogy mennyire hiteles egy feladat? Mert a gyerekek könnyen lemásolják egy másik tanuló munkáját. Ezzel kapcsolatban is hasonló a problémám, mint a szakkifejezésekkel. A tanár nem tudja használni, ezért kritizálja. Nincsen megfelelő módszertani tudásuk a tanároknak, de alkalmazzák őket. Amikor pedig rossz tapasztalatuk van vele, akkor pedig elkezdik “elítélni”. A beszélgetések végére olyan érzésem támadt a tanárok nem is tudják, hogy mi is az a projekt pontosan.

Ezen tapasztalatok nagyon elszomorítottak engem. Részben örültem, mert megbizonyosodtam róla, hogy nem csak a régi, jól bevált módszerekkel dolgoznak, hanem igyekeznek újjítani. De szomorúan láttam, hogy ez nem mindig sikerült és ezért igyekeznek a tanárok “kiszorítani” az új módszereket. Ezen változtatni kell!

Forrás:

Hartai László (2014): Mozgóképkultúra és médiaismeret című prezentációja

Szekció jegyzetek

Mit vár el az információs társadalom az oktatási intézményektől...?

Avagy hogyan hat a nevelési-oktatási intézmények szereplőire a 21. században már-már alapfogalommá váló információs társadalom?

Az oktatási folyamatok és ennek következtében az iskola arculatának megváltozása megkérdőjelezhetetlen ha a mai folyamatokra tekintünk. Változások érzékelhetők az élet minden egyes területén. Sokakban pánikot kelt a ,,rohanó világ" jelzővel illetett mindennapok megélése. A mérhetetlen gyorsaságot pedig hajlamosak vagyunk összekapcsolni a technológiai újítások sebességével. Mondván annyi technikai eszköz vesz minket körbe, amennyi csatornán keresztül már képtelenség a információkat feldolgozni és befogadni. Nos, ehhez véleményem szerint megfelelő, kritikai és tudatos attitűd szükséges. Ha tudjuk használni azon eszközöket, melyek segítenek minket az információk szelektálásában (pl. RSS olvasó) és mi magunk is tudatosabban látogatunk bizonyos tartalmakat, akkor egy idő után az információkezelés nem fog nehézséget okozni és nem érezzük majd, hogy elvesztünk a sok adat között.

Hogy mit vár el az oktatási intézményektől az információs társadalom, ahhoz érdemes definiálni a fogalmat. Tudományterületenként változhat az értelmezése. Az alábbi tanulmánykötetben rendkívül sok oldalról közelítik meg a szerzők a témakört. Néhány tanulmány elolvasása után egyértelművé válik, hogy pontos definíciót nem lehet adni. Saját megfogalmazásom az olvasottak alapján egy olyan élettér, amelyben az információk mennyisége, azok áramlási sebessége, az ezeket megtámogató kommunikációs csatornák szubkultúráktól függetlenül hatnak szociális kapcsolatainkra, egyéni életvezetésünkre.

Az információs társadalom elvárásai intézményenként változnak, több dolog azonban biztosan közös. Az információszerzés hogyan-ja és mikéntje. Azon a problémán túlléphetünk, hogy túl sok az információ és nem tudunk vele mit kezdeni. A nevelési-oktatási folyamatok alakításánál sorra kell venni azoknak az alkalmazásoknak és eszközöknek a listáját, ami segítheti a pedagógus munkáját és a tanulók tanulási folyamatának lehető legeredményesebb megvalósulását.
Az információs társadalom pedagógusának rendelkeznie kell digitális kompetenciával. Csak úgy, mint a tanulóknak. A digitális eszközök beépítése az oktatási folyamatba nagyban megkönnyítheti a munkát. Nem lehet kifogás az a hozzáállás, hogy a pedagógus nem ebbe született bele.
Mivel a technológia oly' mértékben változik napról-napra, akár óráról órára, hogy egy digitális bennszülöttnek titulált gyereknek pont annyira meg kell tanulnia az új eszközök és alkalmazások használatát, mint annak a pedagógusnak, akinek esetleg egy számítógép bekapcsolása is gondot okoz.

Tehát az információs társadalom egyik kimondott vagy kimondatlan elvárásának, hogy használjunk digitális eszközöket a tanulási-tanítási folyamatban,  létjogosultsága van minden életkorban.

,,A tanár többé nem jelenhet meg az osztályban a tudás és az információk egyedüli és kizárólagos forrásaként. Az információk átadásán túl ki kell alakítania a diákokban azt a kritikus szemléletet is, amellyel az információk igazságtartalmáról dönteni tudnak." (Lévai, A pedagógus szerepe az információs társadalomban)

A fenti, Lévai Dórától vett idézet kiemeli a számomra legfontosabbat. A kritikus szemléletet. Hogy mit vár el az információ társadalom az oktatási intézményektől, bizonyára sokan sokfélét válaszolnánk. Számomra azonban két dolgot üzen az elvárás. Használjunk digitális eszközöket, tudatosan, aminek segítségével attitűdünkben tükröződhet az információkkal szembeni kritikus hozzáállás.

Felhasznált irodalom:

1. Ollé János-Papp-Danka Adrienn-Lévai Dóra- Tóth-Mózer Szilvia- Virányi Anita: Oktatásinformatikai módszerek, tanítás és tanulás az információs társadalomban. URL-je
 2.  Digitális állampolgárság a információs társadalomban
3. Az információs társadalom, Gondolat-Új Mandátum, Budapest 2007

Izmus, izmus... konnektivIZMUS!

A 20. század elején megjelenő avantgárd a forradalom művészete, avagy a művészet forradalma. Az irányzaton belül kialakult „izmusok” a formabontást, a hagyományoktól való tudatos elrugaszkodást hivatottak kifejezni. Az avantgárd alkotók célja a konstruktív lázadás, és új alternatívák teremtése, az emberi gondolkodás átalakításával.

Minthogy a tanulás is művészet, úgy gondolom, nem teljesen elrugaszkodott gondolat, hogy a hálózati tanulás, avagy konnektivIZMUS felfogható a tanulás avantgárdjaként a maga újító, forradalmi ismeretszerzési stratégiáival.

A technika fejlődése az oktatásra is hatást gyakorol. Kulcsár Zsolt szerint a konnektivizmus teljesen önálló tanuláselméleti kategóriaként értelmezhető, míg Ollé János megfogalmazza, hogy a konnektivizmus talán nem is tisztán tanuláselmélet, hanem túlmutat azon. Mármár az LLL paradigmát erősítő komplex életvitelként fogható fel, melynek csupán egyik vetülete az oktatásban való felhasználás. Mindenesetre az alkalmazott modern oktatási módszerek – mint a behaviorizmus, kognitivizmus, és konnektivizmus – mellé egyre inkább felzárkózik a hálózatalapú tanulás, ami a tanulást hálózatépítő tevékenységként definiálja (ld. táblázat). A fogalmat George Siemens és

Stephen Downes alkotta meg. A kutatópáros 2008 szeptemberében indította el a témában első nagyszabású nemzetközi képzését, melyet teljes egészében a módszer reprezentációjaként valósítottak meg.

A hálózatalapú tanulás felfogható három tudományterületet (pedagógia, informatika és hálózatkutatás) ötvözeteként, illetve fogalmi szinten a hálózatelméletek pedagógiában való alkalmazásaként is értelmezhető.

A hálózatalapú oktatásszervezés szükségtelenné teszi a személyes jelenlétet, sőt az időbeli kötöttséget is csökkenti, hiszen nem határoz meg konkrét időpontokhoz kötött tanulási alkalmakat (hanem non-stop), csupán a befektetett időt és energiát követeli meg, de ezt is csak csoportszelekció formájában kéri számon. A hálózati munkában tényleg minden a hálózaton zajlik, ezzel újrateremti a tanulási környezetről alkotott nézeteket, és barátságos osztályteremből a virtuális térbe vezet minket, miközben a tudásátadást és tudásszerzést összegyúrja, demokratizálja és kölcsönös tudásmegosztásként értelmezi újra.

A konnektivizmus túlmutat az oktatásban kezdetben használt web1-es alkalmazások

információszerzési céljain, a web2 univerzumában az információ-megosztásra, tudás-cserére kerül a hangsúly, mely hálózatba szervezett, IKT eszközökkel megtámogatott formában zajlik.

A hálózati alapon szerveződő tanulócsoportban lehetőség nyílik a résztvevők számának nagyarányú kibővítésére, illetve az oktatásban hagyományosan jelenlévő szerepek mellőzésére. A részvevők száma optimális esetben a 100-200 főt is elérheti, és ideális esetben ezek a tagok mind ugyanolyan mértékben kapcsolódnak a közös információáramlásba. Így nem szükséges, sőt nem megengedhető, hogy egyes tagok hierarchikusan kiemelkedjenek a csoportból. Ez a nézet merőben új megvilágításba helyezi a pedagógus szerepét, aki itt csoporttagként jelenik meg, és akként is vesz részt a közös tudás gyarapításában, melyet facilitátorok segítenek, akik kikerülhetnek akár a csoport tagjai közül.

Siemens szerint „A konnektivizmus egy tanuláselmélet a digitális korszak számára.” Vagyis egy újfajta igényekre és követelményekre adott válasz, reakció a fejlődésre, az innováció kiaknázása. Lázadás, technológiai és módszertani forradalom. Kulcsár úgy fogalmaz, hogy „Minden korszellemnek megvan a saját pedagógiai rendszere”, akárcsak a maga művészi kifejező módja. A konnektivizmus tehát – a hagyományoktól való bátor elrugaszkodásával – a nagy művészeti úttörők nyomában méltán viseli az -izmus végződést.

Hát nem olyan, akár egy konstruktivista avantgárd festmény?!

Irodalom:

Bessenyei István (2007): Tanulás és tanítás az információs társadalomban, Education and Culture, Budapest

Kulcsár Zsolt: Hálózati tanulás, URL: http://matchsz.inf.elte.hu/tt/docs/Kulcsar-Zsolt-Halozati-tanulas.pdf, Utolsó letöltés: 14.04.07. 15:01

A digitális nemzedékelméletek és kritikai értelmezésük - reflexió képekben

A digitális nemzedékelméletek és kritikai értelmezésük témával foglalkozó óránkon megragadt bennem az Y-Z generációról elhangzott negatív tartalommal bíró kijelentések és az ezeket megcáfoló ellenérvek. Hagyományos blog helyett én azonban sajátos módon fogtam meg a témát és saját gondolataimat, sajátos módon jelenítettem meg, úgy, ahogy a legjobban ki tudom fejezni a gondolataimat az órán elhangzottakról, azokat összegezve:

 általam rajzolt karikatúrák képi formában. Az egyes arcok, utalások, „kimondatlanul” is kimondott üzenetek jelentését túlmagyarázni nem szeretném, mindenki fogadjon be annyit, amennyit akar, amennyit tud, amennyit az attitűdje igényel. Bennem a dolgok vizuális befogadása, mindez humorral, iróniával fűszerezve sokkal intenzívebb hatást tud kiváltani, mint ugyanez szimplán írással elkövetve.
Remélem, hogy lesz más is, aki erre fogékony, és így a karikatúrákat megnézve felidéződik benne újra az engem inspiráló óra, befogadja a ki nem mondott üzeneteket, megérti, továbbgondolja azokat. Gondolkodásra és attitűdformálásra fel! =)

Amikor mi nyelvet tanulunk, de apa ennek nem örül...

Amikor apa példát mutat...

Amikor görnyedünk, és olvasunk...

M-O-O-C avagy fejleszd tovább magad bármikor

Stanford. Kurzusok. Life Long Learning. Online. Híres előadok. Fejlesztés. Oklevél. Nagy egyetemek. Worldwide. Teszt. Hétről hétre.

Röviden így lehetne összefoglalni a MOOC lényegét. A Massive Open Outline Courses (MOOC) vagyis magyarul ingyenes és nyílt online kurzusok. A módszer 2011 őszén indult el a világ siker felé. A lényege, hogy különböző oldalak segítségével bárki bárhol a Földön felvehet különböző egyetemek online kurzusait. Például fel lehet venni a Stanford-ról, Google Search Education-ről, HEC Paris-ról, a Universitat Politècnica de València-ról, Harward-ról vagy akár a Yale-ről. Különböző hivatalos oldalak, mint a Coursera, Edx, Lynda, Udemy vagy a iTUnes U vannak, amelyeken fel lehet venni a kurzusokat. De van egy összefoglaló oldal a MOOC-list, amelyen az érdeklődő kereshet kurzust egyetem, nyelv, téma, ország vagy akár végzettségi típus szerint is. A weblapon közel 32 féle kategória közül lehet választani, amelyek 13 különböző nyelven van meghirdetve közel 400 egyetemen és főiskolán.

Ennek keretében a hallgató online kapja meg a tananyagot, a feladatokat és teszteket hétről hétre. Végül a félév végén online kell egy “vizsgát” kitölteni. A “vizsga” végzetével a hallgató, aki az adott kurzust elvégezte kap egy papírt, hogy online befejezte a kurzust.

A felvett hallgatók közül csak kis százaléka végzi el végül a kurzusokat. Miáltal a hallgató könnyen elteri a figyelmét bármivel, “elvégre egy egész internetnyi, príma minőségű időelcseszési lehetőség várja pontosan egy böngészőfülnyi távolságban”. (Hanula, 2014)

Előnyei, hogy bárki képezheti magát bármikor, ha egy kicsit is jobban tud angolul és van egy kis ideje. Bár a papír jelenleg még nem számít hivatalos végzettségnek. (Hanula, 2014) De ha fizetsz érte és bemész az adott egyetemre hivatalos végzettséget igazoló papírt is kaphatsz róla. Előnyös, mert ezt bárki használhatja, legyen diák vagy tanár. Például érettségizettként ha nem tudja még, hogy mit szeretne tanulni, jó lehetőség erre a MOOC. Általa meg tudhatja mely téma érdekel, azon belül mely rész téma. Tanárként pedig tovább képzésre ad lehetőséget. Az intézmény számára is jó, ha a dolgozói önként fejlesztik magukat az aktuális tananyaggal, amely a világban sokan használják. Egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy egy önéletrajzban nagyon jól mutathat egy ilyen kiegészítés. Mint például, hogy önfejlesztés céljából te elvégeztél egy kurzust Tanulás tanításának alapjai 2: Tanárnak lenni címen Dennis Francis-nál, a Commonwealth education Trust-on. (Minden információ a kurzussal kapcsolatban a weblapon megtalálható.) A tananyagok elérhetőek telefonon, tableten, iPaden, szamítógépen, bárhol ahol az internet elérhet.

Ma már Amerikában a cégek közel 70 százaléka úgy tervezi, hogy a továbbfejlesztésbe bele építi a MOOC által adta lehetőségeket. Pár év és szépen lassan ez a fajta tanulás is be fog épülni a magyar oktatásba. És nem árt, ha Te akkor már ismered ezt a rendszert. Így itt az idő, hogy mindenki felvegyen olyan kurzust, amely őt érdekli, bármilyen témában. Személy szerint, amint lesz annyi időm, hogy tiszteségesen tudjak vele foglalkozni, számos kurzust fogok elvégezni, amellyel fel turbózom az önéletrajzom.

Forrás:

Hanula Zsolt (2014): Tíz egyetem marad az egész világon? URL: http://index.hu/tech/2014/02/19/tiz_egyetem_maradhat_az_egesz_vilagon/ utolsó letöltés: 2014. 02.28.

CoToNet (2012-2014): MOOC List URL: http://www.mooc-list.com/content/frequently-asked-questions utolsó letöltés: 2014. március 01.